Zsófi és Peti internetes naplója – blog

Posts Tagged ‘Chicago’

Nagyon-nagyon régen kezdődött a történet.

Filmekből, hallomásokból és mások meséiből merített kis kockákból, lassan kíváncsisággá, majd vággyá fokozódott az, hogy személyesen is megtapasztalhassam az “AMERIKAI ÁLMOT”. Aztán elérkezett az idei nyár és az ILIOSZ táncegyüttes jóvoltából sikerült személyesen is rálépni az Amerikai kontinensre.

Kellemesen borzongató érzés volt ahogy az indulás időpontja közeledett és próbáltam minél több információval felkészülni  az utazásra. Ez abban nyilvánult meg leginkább, hogy kapkodásból kapkodásba estem mert mindig valami eszembe jutott de tudtam előre hogy a két városban eltöltött idő még egy gyorstalpalóra is kevés az információk be- és feldolgozására.

Ez persze fikarcnyit sem vett el lelkesedésemből, mert ez az alkalom, lehet az egyetlen alkalom a tapasztalásra, hogy aztán a saját véleményemet alakíthassam ki Amerikáról.

Ezeket a gondolatokat szeretném leírni és megosztani az olvasókkal – esetleg valakinek pont ezek a morzsák hiányoznak.

hamaroasan…

Addig is a napló itt olvasható: Amerikai Napló

Nagyon kora hajnali 3 órás ébredés után indultunk el Le Mars-ból az Omahai reptérre. Az utat az iskolabusszal tettük meg több mint két óra alatt.
Ez nem azért volt így mert lassan ment volna a busz hanem a hatalmas távolság volt az oka.

Omahából kicsi repcsivel egészen Cincinnati-ig repültünk ahol ismét egy órát vártunk. Innen még kisebb géppel irány Chicago!

Kb. fél egykor a szálltunk le, majd mind a 22-en plusz a csomagok, beszállítottak bennünket a WESTIN hotelbe. Ez közvetlenül a John Hancock Center mellett van, a város egyik legjellegzetesebb épületénél. nagyon magas az alsó harmada – mint sok más épületnek, ez is parkoló – fekete, nagyon robosztus de a magassága miatt még is karcsú látványosság.

A szobából fantasztikus látvány nyílik az utcára a 15. emeletről!

Maga a város nagyon kellemes hangulatú, sokkal emberibb mint New York, szellősebb és parkosabb. Nagyon sok régi épületük van és mindegyikhez tartozik valami történet. Lenn az utcán sétálva a járdát díszkertek szegélyezik az utcáik szélesek, de azért akad sikátoros rész is ahol tűzlépcsők kúsznak fel akár a félelmetes magasságba is. Ha esetleg használni kellene akkor igencsak bátor az az ember aki a 80-100-150 méteres magasságban rá mer lépni a vaslépcsőre a ház oldalán.

Az idő New York-hoz hasonlóan felhős volt, így az épületek java részét felhők takarták. Legalább is azt hittük. A megoldásra másnap jöttünk rá, lásd később… Az idő kora délutánra naposra fordult.

Érkezésünk napján hatalmas sétát tettük gyalogszerrel – el is fáradtam rendesen.

Csak címszavakban:
Chicago River,  Millennium Park, Yacht Club-ok sorozata, Gateway Park, Navy Pier, és vissza a hotelbe.
Ez egy emberes távolság, a térképen nem is érzékelhető rendesen.

Az utcák tiszták, még a sikátoros rész sem elborzasztó, az emberek szívélyesek és kedvesek, legalább is a felszínen. Sikerült felfedeznünk a város alatt húzódó úthálózat egyik lejáróját is, ahol rögvest ránk tapadt egy csövi pénzt kérni. Ott lenn a föld alatt azért nem szívesen sétálgatnék…

Láttuk a nagy BAB-ot vagy mit, az egész egy hatalmas babszem aminek a felülete tükröződik és benne a város, vagy mi akik ott ácsorgunk.

A tó partján sétálva sok-sok gazdag amerikait láttunk, akik a hajójukon éppen nem tudtak mit csinálni, ezért inkább a járókelőket nézegették. Szerintem mi szebbet láttunk, de nekik akkor ott volt nagy hajójuk…

A Navy Pier – kikötő – meglátogatása izgalmasnak ígérkezett de igazából nem okozott hatalmas ovációt egyikünknek sem. Jó hosszú séta, az elején kisebb vidámpark, aztán középen hosszába valami vásárlóközpont, kívül sok hajóállomás és árus.

Hogy feldobjuk a kedvünket, felültünk az óriáskerékre, melyen minden kocsin a McDonald’s embléma volt… Nagy kaland, de a kilátás klassz bár csak 5 percig tartott.

Nagyon sok minden érdekes dolog történt még ezen a napon, rengeteget sétáltunk és jó este lett mire hazaértünk. Estére még tereztünk vacsorát valamelyik éteremben, de ezt már nem bírtuk ki és 9 órakor elaludtunk a fantasztikus 16. emeleti szállodai szobánkban.
Egészen reggelig aludtunk.

OPRAH WINFREY és a BLACK EYED PEAS: I got a feeling

OPRAH’S SEASON 24 KICKOFF PARTY (Flash Mob)
September 10, 2009
(Élő felvétel Chicagoban amikor mi a Hancock ház 96. emeletén ültünk…)

BLACK EYED PEAS: I got a feeling

I gotta feeling that tonight’s gonna be a good night
that tonight’s gonna be a good night
that tonight’s gonna be a good good night (x4)

Tonight’s the night night
Let’s live it up
I got my money
Let’s spend it up

Go out and smash it
Like Oh My God
Jump off that sofa
Let’s get get OFF

I know that we’ll have a ball
If we get down
And go out
And just loose it all

I feel stressed out
I wanna let it go
Lets go way out spaced out
and loosing all control

Fill up my cup
Mozoltov
Look at her dancing
Just take it off

Let’s paint the town
We’ll shut it down
Let’s burn the roof
And then we’ll do it again

Let’s Do it (x13)
And live it up

I gotta feeling that tonight’s gonna be a good night
That tonight’s gonna be a good night
That tonight’s gonna be a good good night (x2)

Tonight’s the night
Let’s live it up
I got my money
Let’s spend it up

Go out and smash it
Like Oh My God
Jump off that sofa
Let’s get get OFF

Fill up my cup (Drink)
Mozoltov (La’ Chaim)
Look at her dancing (Move it Move it)
Just take it off

Let’s paint the town
We’ll shut it down
Let’s burn the roof
and then we’ll do it again

Lets do it (x15)
Let’s live it up

Here we come
Here we go
We gotta rock

Easy come
Easy go
Now we on top

Feel the shot
Body rock
Rock it don’t stop

Round and round
Up and down
Around the clock

Monday, Tuesday,
Wednesday, and Thursday
Friday, Saturday
Saturday to Sunday

Get get get get get with us
You know what we say
Party every day
Pa pa pa Party every day

And I’m feelin
That tonight’s gonna be a good night
That tonight’s gonna be a good night
That tonight’s gonna be a good good night

I gotta feeling tonight’s gonna be a good night
That tonight’s gonna be a good night
That tonight’s gonna be a good good night

Reggeli ébredés és kávézás után többen elhatároztuk, hogy az előző napi rohanásunkat városnéző buszozással váltjuk fel, miután vagy 4-5 buszjárat is közlekedik. Emeletesek így a fotózáshoz is szuper!
Az ára elég borsos 30 Dollár/fő, de a jegy 24 órára érvényes és átszállhatunk vele másik járatra is. Nagyszerű! El is indultunk hiszen a megálló rögtön a szálloda előtt volt, és hamarosan ott ültünk a tetején fotózásra és kalandokra készen.

John Hancock megállót a Hard Rock Cafe követte és nagy szerencsénkre az idegenvezető mindig kommentálta, sőt volt hogy énekelte az éppen oda tartozó nevezetességről szóló történeteit. Sky Deck – a kilépős kilátóval, valamint a Millennium Parkban a Bab. Itt szálltunk le mert egy másik járattal szerettünk volna folytatni utunkat és ekkor jött a meglepetés…

A 4-5 buszjárat közül a tegnapi nap óta már csak ez az egy közlekedik – az őszi menetrend szerint. Ez keresztülhúzta a napi menetrendünket és egy kicsit sajnáltuk a napijegy árát, de a buszozás a belvárosban feledtette velünk ezt az élményt. Így aztán a Millennium Park-nál leszálltunk és új tervet dolgoztunk ki!

Irány Chiana-Town!

Az oda utat a Red-metróvonallal tettük meg – 5-6 megálló a belvárostól. A városrész Chicago-tól aránylag messze esik és teljesen mást takar mint a New York vagy a Londoni. Nem igazán érdemes meglátogatni, hiszen itt valóban kínaiak élnek és az üzletek sem a turistákra vannak berendezkedve – inkább csak a saját szükségleteik szerinti áruválaszték található meg.

De gyorsan hozzáteszem, lehet nem voltunk elég kitartóak…
Nem is volt rajtunk kívül más “idegen” ebben a városrészben.
Rövid ittartózkodásunk nyomot hagyott egy kínai vendéglőben kávé, cigi és több csikk társaságában – vissza a belvárosba!

Hát, ilyen… és kb ennyi is.

Szintén a Red metróval, egészen a magasvasút egyik megállójáig utaztunk majd egy kicsi méretű utazótáska beszerzése után a híres – filmekben is sokat látott – (Brown-vonal) magasvasúttal vissza a Chicago utcáig a szállásunk irányába.

Egy kis pihenőre készültünk, mert estére a görög jegyespár – akinél 2 napja voltunk zenélni és táncolni – vacsorázni hívtak. Ők ugyan is itt élnek a városban és szívesen látnának bennünket a Görög negyedben – Greektown-ban.

Azonban mielőtt felmentünk volna a szobába, felmentünk a Hancock ház tetején a 96. emeleten lévő étterembe egy italra. Gyönyörű kilátás tárult elénk a városról, ebben a magasságban körbe-körbe. Igen megával ragadó látvány – nehéz volt otthagyni.

	Sajnos az idő ilyen volt…

Nagyjából 9 óráig sikerült időpontot egyeztetni a görög párral, hogy hol és mikor találkozunk. Így megint a Red-CTA metróvonallal utaztunk a Blue vonal csatlakozásához ahol egy hosszú alagúton értük el a Blue-vonalat. Onnan át a város túlsó oldalára – és meg kell mondjam innen tárult a legszebb látvány a felhőkarcolókra. Nem is lehetett kihagyni a fényképezést!

A vacsora egy görög étteremben volt – de élő zenekar nélkül, inkább amolyan görög-discosított zene szólt. A városrész nyugodtnak és biztonságosnak tűnt bár már elég késő volt. Ez egyébként az egész városra jellemző, már ami a saját tapasztalatomat illeti.

Ezzel utazásunk a végére ért, de még szeretnék egy összefoglalót írni tapasztalataimról, melyet hamarosan megosztok veletek.
Köszönöm a figyelmeteket!

Az utolsó képek egyike