2009. November

Megtartottuk dédi névnapját az egyik vasárnapi ebédkor Ági mamánál.

A maminak egész szépen gyógyul a bibije, mondta, hogy már nem is fáj neki, de nem emelgethet elég sokáig. Petit is csak akkor emeli, ha nagyon szükséges. Peti már egész leszokott arról, hogy mindig nyűglődjön, és fel akarjon menni a mami ölébe.

Már nagyon gyorsan fejlődik Peti, kinőtt két foga még, lázas is volt miatta két napig. Apuci meg is ijedt, hogy elkapta az influenzát, de szerencsére nem. Már sok mindent eszik, de azért elég sokat válogat. Napközben még kétszer alszik, délelőtt egyet, aztán utána délután együtt alszunk. Én a nagyágyban, Petike meg a kiságyában. Már egyedül meg tud tenni 4-5 lépést és nagyon tetszik neki. Sőt, mikor a szoba közepén feláll egyedül, akkor elkezd sikítozni, hogy figyeljünk rá, hogy milyen ügyes.

Néha azért összekapunk, főleg akkor, mikor szétrombolja a vonatomat, amit felállítottam végre. Ilyenkor én is ráütök, a mami szegény meg szomorkodik, hogy csak sírunk együtt. És hogy nem fogadunk szót neki.

Voltunk Erzsi nagyiéknál egyik hétvégén, már nagyon jól  éreztem magam, de azért az elején még mindig mondogattam apucinak, hogy “már sötét van, nem kell még hazamenni?”. Meghogy: “Apuci, te jól érzed itt magad?”.  De apuci már kezdett ideges lenni, hogy miért akarok mindenáron hazamenni.

A bilizés még nem annyira megy, illetve kevésbé, mint a nyáron. Anyuci azért kitartó és napközben már mindig bugyi van rajtam, ha itthon vagyunk. Nem szoktam szólni, ha jön a pisi, de a mami mindig sűrűn ráültet a bilire és olyankor mindig pisilek. A nagydolog még nem megy a bilibe, de nemsokára biztos fog.

Leave a Reply