Archive for július, 2009

2009. 30. HÉT

A héten már nem volt annyira meleg, mint a múlt héten, de azért jó idő volt most is. Attika egész héten Ági mamánál volt, ő vigyázott rá, mert az oviban szünet van. Mi is sokat ott voltunk, sokat játszottunk. A mami még mindig erőteljesen próbálkozik a bilire szoktatással, de kisebb-nagyobb sikerrel járunk egyelőre. Atti már rég szobatiszta, sokszor együtt mentünk a wc-re, én ültem vele szemben a bilin. De még nem az igazi, még gyakorolni kell, hogy előtte szóljak, ahogy apa mondja mindig és ne utána.

Petit a mami hétfőn vitte a kórházba a szokásos 3 hónapos vizsgálatra, mindent rendben találtak nála, legközelebb már csak akkor kell mennie, ha már tud járni. Már nagyon várom, hogy tudjak vele fogócskázni, bújócskázni. Most 69 cm és 8.1 kg. Jó nagyfiú már, nagyon gyorsan mászik és nagyon gyorsan elkapja a játékaimat. És persze mindig az a játék kell nekem is, ami nála van, úgyhogy sokat szoktam még hisztizni, ha nem adja oda. Van, hogy együtt sírunk, olyankor a mamiék elég idegesek.

Kedden a mami táncolni ment, Peti a mamánál aludt, szerdán délben hozta haza őt a mama. Csütörtökön már reggel átvitt apu a mamához Attihoz, anyu csak később jött a Petivel, mert még otthon dolga volt. Pénteken a Melindához mentünk Érdre, meg a Grétához, aki 3 héttel kisebb nálam. Kint az udvaron a medencében fürödtünk egy nagyot együtt. Ő még nem tud annyira mászni, mint én, de azért már ül és tudtunk játszani együtt.

Szombaton végre találkoztunk a nagyiékkal, már 4 hete nem láttam őket. Nemrég jöttek haza Londonból. Nagyon meglepődtek már, hogy Peti mennyi mindent csinál, mióta nem látták, sokat változott. Elég későn jöttünk haza, jó soká is feküdtünk le aludni.

Vasárnap elmentünk apucival és vettünk Petinek két autót, egy kéket meg egy narancssárgát, amivel ő játszik mindig és csak akkor játszhatom vele, amikor ő odaadja nekem. De hát ezt elég nehéz betartani, persze mindig azzal a két autóval szeretnék én is játszani, pedig nekem is van négy új. Na mindegy, majd csak megszokom ezt a helyzetet és megtanulom, hogy nem mindig az van, amit én akarok.

2009. 29. HÉT

Hétfőn este mentek haza a lányok, sajnáltam, de állítólag mikor Rita szabin lesz, még jönnek egy hétre. Persze, hogy várom nagyon. Hazajöttek végre Erzsi nagyiék Londonból, remélem hamar láthatjuk majd őket. A mami ment ki értük a repülőtérre és vitte őket haza.

Kedden Petit elvitte anyuci oltani, illetve én is mentem velük. Szegényt sajnáltam, eléggé sírt, de utána már kutya baja sem volt. Most egyelőre elég sokáig nem fog ő sem kapni semmilyen oltást.

Szerdán elmentünk a mami egyik barátnőjéhez, az Annához, akinek a lánya egyidős velem, a Nóri. Már régebben voltak nálunk, meg mi is náluk. A kisöcsikéje pedig 5 hónappal kisebb Petinél, de szinte ugyanakkora, mint Peti, csak  ő még nem tud mászni. Peti már nagyon rohamosan elkezdett mászni, úgyhogy én pedig nagyon elkezdtem félteni a játékaimat. Szegény mami folyton csak azt hallja tőlem, hogy “elviszed a Petit?”, meghogy “az az én játékom, én kérem”. Hát elég idegesítő lehet neki. Mindig az kell nekem is, ami éppen Petinél van.

Pénteken a maminak fogorvos bácsihoz kellett mennie. Szegényt megműtötték, kicsit be volt dagadva a szája, de mondta, hogy nem fáj nagyon. Én addig Ági mamánál voltam.

2009. 28. HÉT

Hétfőn este megjöttek a lányok hozzánk, egész héten itt lesznek, nagyon örültem neki. Ági mamánál aludtak, aztán majd fognak Ritánál is, meg nálunk is. Rita sajnos még dolgozik, így ő csak esténként tud velünk lenni, majd csak később megy ő szabadságra a nyáron.

Kedden elmentek a városba a lányok, amíg én aludtam otthon délután. Hoztak nekem ajándékba egy Thomasos mozdonyt, aminek nagyon örültem. Délután játszottunk nagyokat. Szerdán megint bementek a városba, de akkor Peti, Lilla meg én itthon maradtunk. Valamit el kellett intéznie a maminak, elromlott a porszívónk és el kellett vinnie a szervízbe. Jó soká jöttek meg, nagyon messzire kellett vinni.

Hétvégén már Rita is velünk volt sokat, a lányok nála aludtak, mert volt olyan is, hogy hétköznap nála aludtak, és reggel Rita áthozta őket. Vasárnap aludtak nálunk a lányok, nagyon jókat hancúroztunk. Elég későn feküdtem le, Peti viszont hamar elaludt, de fel is ébredt állítólag éjfél körül és sokáig nem akart elaludni. A lányok is fent voltak még. Másnap én itt néztem a mesét reggel, amíg még ők mindig aludtak.

2009. 27. HÉT

Szerda délig voltunk Zamárdiban. Vasárnaptól szerdáig pedig ott volt Ági mamánál Petra, Melcsi meg Lilla, így volt aki dajkálta Petit. Sajnálom, hogy pont nem vagyunk ott, de majd még jövő héten is jönnek hosszabb időre. Telefonon viszont sokat beszéltünk.

Ma óriásit fürödtünk a Balcsiban, bár én egyelőre nem nagyon mertem egyedül sétálni a vízben, pedig leért a lépcsőnél a lábam. A karúszót sem tudtuk meg, hogy fenn tart-e, mert nem mertem lemerülni, így mindig anyu vagy Rita cipelt. Én persze élveztem, de ők mindig ki akart jönni a vízből, mert elfáradtak. Labdáztunk is nagyokat. Délutánonként pedig a szobában aludtam, bár elég meleg volt már ott. Este is elég későn feküdtem le, de olyan nagy élmény volt minden, hogy nem akartam sokat aludni.

Kedden lemerültem a vízbe, ami úgy történt, hogy álltunk a parton a lépcsőn, én meg egyszercsak bent voltam hason fekve, elmerülve a vízben. Csak lebegtem, de anyu hirtelen kikapott a vízből. Kicsit sírtam, de úgy látszik ez adta meg a kezdő lökést, mert onnantól kezdve már le mertem tenni a lábam és természetesen már nem is akartam kimenni a vízből, pedig már nagyon lila volt a szám. Kaptunk kölcsön egy úszógumit és azzal úszkáltam, nagyon tetszett.

Szerdán sajnos már hazaindultunk, pedig akkor kezdett igazán jó idő lenni. Dél körül indultunk el, így még találkozhattunk a lányokkal Ági mamánál. Estig voltak ott. Örültem nekik nagyon, majd még a következő hétfőn megint jönnek.

Csütörtökön elmentünk a mamival az okrmányirodába, mert el kellett intéznie az útlevelet, ha mennek Totóhoz augusztusban, mert már lejárt neki. Lefényképezték a mamit. Én is akartam, hogy lefényképezzenek, de nekem még nem kell útlevél, bár remélem hamarosan majd nekem is lesz és végre elmehetek én is Totóhoz.

Pénteken elmentünk egy nagy áruházba, ahol volt egy gyerekmegőrző. Nagyon sok labda, csúszda, meg játék volt bent, egy néni vigyázott a gyerekekre. Addig a szülők tudtak vásárolni. De én nem mertem bemenni, azt akartam, hogy a mami is jöjjön velem, vagy Peti. De a mami nem jöhetett, mert már túl nagy, a Peti pedig túl kicsit, így nem mentem be. Utólag persze sajnáltam, de majd valakivel biztos bemegyek, esetleg ha jönnek a lányok és megint elvisz engem anyuci oda. Katival is találkoztunk, Attika anyukájával, ott is ebédeltünk a nagyáruházban.

Hétvégén itthon voltunk, Rita jött át hozzánk egyik nap. Beszéltünk kamerán Erzsi nagyiékkal, nagyon jól érzik magukat Londonban, de persze már nagyon hiányoznak, főleg Totó. De sajnos még soká fogunk csak találkozni.